Túraruházat - Öltözködés okosan

Túraruházat - Öltözködés okosan

Mit vegyek fel egy ösvénytúrára Magyarországon? Példa egy pilisi túráról.

2010-03-16 14:39:00

Mivel sok szó esik a túraruházat fontosságáról a túrák során, szeretnék itt egy rövid példával élni azok számára, akik még keresik a lehetséges megoldásokat.

Példa egy pilisi túráról
Vásárlóinkkal, túratársainkkal való beszélgetésekből rendre kiderül, hogy a réteges vagy fukcionális öltözködésben (habár hallottak róla) igazán nem hisznek és nem is használják ki a benne rejlő lehetőségeket.


Egy hírlevelünkben részletesen foglalkozunk a témával, ezért itt csak egy konkrét példát említenék egy rövid, március közepén tett pilisi túra kapcsán. Aznap csak néhány órám volt szabad, így egy megszokott, közeli útvonalat választottam a Sztaravoda-forrástól, Álló-réten át, fel Vörös-kőre és vissza. A teszt kedvéért, no meg a kilátás miatt, visszafelé felkapaszkodtam Nyerges-tetőre.


A ruházat
A funkcionális öltözködés lényege, hogy a lehető legkevesebb ruhadarabbal a lehető legtöbb lehetőségre készüljünk fel. Védjen minket az időjárás viszontagságai és a fizikai behatások ellen, miközben egy kellemes, optimális belső környezetet tartson a testünk körül.


2012. március közepe, késő délelőtt, napos, kicsit szeles idő, a Pilis felé tekintve sötét felhőket látni. A következőket vettem fel:


Héj dzseki (magas vízállóságú és légáteresztésű)
Alatta vékony Polartec Power Stretch felső (2. réteg)
Legalul hosszú ujjú aláöltözet (alsó réteg)
A nadrág (külső réteg) egy Schoeller anyagból készült lélegző, gyorsan száradó, strapabíró régi darab
Coolmaxos túrazokni
Kamásli (Külső réteg)
Vibram talpas túracipő, Sympatex membránnal (külső réteg)


A funkciók
Miután a Staravoda forrásnál megtöltöttem a kulacsot, nekivágtam. A hőmérséklet 5-6 °C, erős szél fúj. A ruházatom egyik fontos tulajdonsága, hogy bár kellő védelmet nyújt a kezdetben napos, de hideg, szeles időben, mégis nagyon vékony és könnyű benne mozogni. Az autóúton még szórványos eső, itt az erdőben, állandósult. A külső héj elsődleges feladata pont ez: ne eressze át a vizet (ideális esetben úgy, hogy közben kifelé párologtat is). A kabát szellőzői nyitva, a Power Stretch felső széthúzva. Ez azért fontos, mert az első emelkedőn beindul a hőtermelés és a túlmelegedést és az ezzel járó túlzott izzadást a plusz szellőzéssel meg lehet előzni. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha megállunk és mint az én esetemben, hideg, szeles időben álldogálunk, nézelődünk.  Ilyenkor „bezárjuk a kapukat” és csapdába ejtjük testünk melegét, így fűtünk a hidegben. Fentebb a szél már erős és az eső átvált havas, itt-ott apró jégszilánkos esőre. A membrános héj itt mutatja meg igazán mit tud, hiszen az erős szél valósággal rázuhanyozza a vizet a dzsekire. Az aláöltözet és a Power Stretch kitűnően működik együtt: a dzsekin belül száraz meleg van.


A túranadrág most már felveszi a vizet, de elég sűrű szövésű ahhoz, hogy még mindig melegen tartsa a combom. Elmélázok a hófoltos hegyoldalon és egyszer csak bokáig süllyedek egy hólatyakos keréknyomban. A cipő membránja sem ereszti át a vizet, a kamásli pedig hatékonyan állja útját a felülről betörő latyakos víznek: a lábam száraz marad.


Letérek az ösvényről és felkapaszkodok a meredek hegyoldalba egy kedvenc sziklámhoz. A Vibram talpról terepen derül ki igazán, mit tud: kapaszkodik, tartja a lábam és bízhatok benne, ha ráterhelek, megtart. A sziklára is könnyedén feljutok: ebben segít a cipő talpa, a rugalmas szövésű nadrág, ami a nagy fellépéseknél utánaenged a mozdulatnak és nem akadok meg, valamint a felső rétegek vékonysága és súlytalansága is, ami miatt szabadon tudom használni a karjaimat. Az aláöltözet hosszított derekú, az utolsó felnyúlásnál sem szabadul ki a nadrágból: melegen tartja a veséimet.


Ekkorra már rendesen beindult a hőtermelésem. Benézek a dzseki alá: a Power Stretch egy kicsit le van maradva ugyan az aláöltözethez képest, hiszen a belső felén apró vízcseppek vannak, de a teljes rendszer átlélegzik és még mindig száraz melegben tartja a testem. Megemelem a karjaimat, hogy a hónaljszellőzőkön több levegő jusson be és mérem az időt: kicsivel több, mint 2 perc és a középső réteg belső fele megint teljesen száraz. Behúzom a dzsekit és továbbindulok.


A havas eső néhány percre átvált hóesésbe, aztán eláll, csak az erős szél marad. A kapucni jól védi a fejemet, ami fontos, mert a hőleadás jelentős része a fejünkön történik. A nagy szélben és a testem által termelt hő miatt a nadrágom is száraz néhány perc múlva: nagy különbség a vászonnadrágokhoz képest! Nézzük, mit tud még az öreg Schoeller nadrág: letérek megint az ösvényről arra, ahol somot és szedret szoktam szemezgetni. Az ágak visszatartanak, tüskés szederágak kapaszkodnak a nadrágba, de a sűrű szövésű anyag még nyolc év után is jól véd, egyetlen karcolás nélkül jutok el a kis tisztásig, majd vissza az ösvényre.


Vörös-kő közelében még hó borítja az erdőt és az ösvényt is. A kamásli megint jó szolgálatot tesz. A hónaljszellőzők nyitva, a dzseki elülső zipzárját is megnyitom és a Power Stretch felsőt teljesen szétzipzározom: az aláöltözettel együtt sincs neki elég hideg, az erős szél ellenére sem!


Elérem a csúcsot és a fából ácsolt menedék mellett balra, letérek a sziklahajó orrára. A viharszerű szél olyan erős, hogy harántterpeszben kell állnom, nehogy lelökjön. Elnézek a Duna és Tahi felé. Bezárom a kapukat, az összes zipzárt behúzom és úgy állok ott, az olykor orkánszerű szélviharban. A külső rétegek nem engedik át a szelet (kamásli, nadrág, dzseki), a két vékony belső réteg hőcsapdája pedig lehetővé teszi, hogy húsz percig álljak ott töltekezve a szél erejéből, anélkül, hogy elkezdenék fázni. Átnézek az emlékmű felöli oldalra is, csak utána indulok lefelé.


A visszaúton Álló-rétről nekivágok Nyerges-tetőnek. Szerencsém van, az eső éppen eláll. Leveszem a dzsekit és a polárfelsőt is. Egy ilyen 800 méteres meredek kaptató úgy felpörgeti a pulzust és a hőkibocsátást, hogy ilyenkor a külső hőmérséklet kívánta minimális ruházatot szabad csak magunkon hagyni. A vékony, testhez símuló aláöltözet így a maximális légáteresztését tudja produkálni. Ha esne, vagy a fák nem fognák fel eléggé a szelet, akkor persze magamon hagynám (nyitott zipzárral) a dzsekit is. A meredek kaptatón az is kiderül, hogy a jól párnázott, megfelelő szövésű túrazokni láthatatlan, de annál jobban érezhető segítőtárs: a cipő stabilan a lábamon és bár végig "lábujjhegyen" vagyok kénytlen menni, semmilyen kidörzsölés nem tapasztalható a sarkamnál. Fent a tetőn aztán felveszem először a második réteget, kicsit várok, behúzom a zipzárját és rá a dzsekit megint. Mire az izzadás igazán beindul a megerőltető felfelé menet után, addigra megint szárazon és a plusz hőtől jó melegben állok az erős szélben. Visszafelé csak a hónaljszellőzők vannak félig nyitva, kényelmes tempóban haladhatok, nem fázom és melegem sincs.


Talán csak egy dolgot vihettem volna még magammal: egy lélegző, rugalmas anyagú túrasí- kesztyűt vagy ahhoz hasonlót. Nem volt gond így sem: zsebredugott kézzel álltam a szeles „csúcsokon”.


A funkcionális öltözködés rétegeiről és ruhadarabjairól hírlevélre feliratkozó olvasóink többet is megtudhatnak.