Túrabolt - Sátor - túrabakancs - hátizsák

Negyedik hét - Túrabolt

TÚRAFELSZERELÉS TÚRARUHÁZAT TÚRABAKANCS / TÚRACIPŐ EGYÉB TÚRAFELSZERELÉS AJÁNDÉKTIPPEK TÚRABOLT OUTLET TAVASZI VÁSÁR KEMPING

Felhasználó menüje




Thomas


Kürt (Strekov)
Hozzászólások: 0
Reg.: 2011.03.16.


Adatlapja Adatlapja
Túrája Túrája
Saját oldal Saját oldal
Blogja Blogja
Képei Képei
Videói Videói
Ezeket a termékeket vásárolta meg Ezeket a termékeket vásárolta meg
Vélemények róla Vélemények róla
Klubtagságai Klubtagságai
Ismerősei Ismerősei
Naplója Naplója
Hozzászólásai Hozzászólásai

Tag info




Thomas


Kürt (Strekov)
Hozzászólások: 0
Reg.: 2011.03.16.


Adatlapja Adatlapja
Túrája Túrája
Saját oldal Saját oldal
Blogja Blogja
Képei Képei
Videói Videói
Ezeket a termékeket vásárolta meg Ezeket a termékeket vásárolta meg
Vélemények róla Vélemények róla
Klubtagságai Klubtagságai
Ismerősei Ismerősei
Naplója Naplója
Hozzászólásai Hozzászólásai

Túrabolt



Keresés


Keress a túrabolt termékei között.

Túrabolt Keresés
Részletes keresés a túraboltban

A 10 utolsó túrabolt keresés:

mormota, obi, maxpedition táska, hintaágy, polikarbonát villa, humangear, cmp, klean kanteen, texperthu, mckinley trekker bakancs

További túrabolt kereső szavak:

túrabakancs, bakancs, face, sátor, női, akció, the, túrabolt, lafuma, hanwag

Túrabolt címkék



Új túrabolt cikkek


Túrabot - Mire jó a túrabot?

Túrabakancs teszt - Zamberlan Vioz Plus GT RR

Mászócipő 1. - Kategóriák

Talpbetét - egészség és kényelem

Dehidratáció (kiszáradás)

Bridgedale túrazokni

Fejlámpa


Márkák


Túrabolt márkák

Túrabolt linkek


 
 
 
 
 
 
 

CIPŐJAVÍTÓ MESTER

 

 KERÉKPÁRSZERVÍZ

 

 

 

 


Negyedik hét

  24. nap; 2011. 06. 05. Hétfő

 
Konstanz – Zürich

Reggel nem akartam túl korán kelni, mert azt már tapasztaltam, hogy vendéglátóim nem túl korán kelősek. Mikor felébredtem, megpróbáltam halkan összecsomagolni. Mikor a srác is felébredt, elmentem bevásárolni, majd megreggeliztem, letusoltam, felmálháztam a gépet. Szerencsére pont felébredt Juli is, így tudtunk közös fotót készíteni vendéglátóimmal.

A városban még azért körbetekeregtem egy kicsit, többek között svájci térképet keresve. Másodjára sikerült is találnom egy „olcsó” könyvesboltot, ahol egy túrázó hölgy tanácsait hallgatva (a lehetséges útvonalakat illetően) kiválasztottam a legmegfelelőbb térképet.

Eddig viszonylag jól boldogultam térkép nélkül, a Dunapart ugyebár adta magát, meg jól ki is volt táblázva, Dél-Bajorországi térképet vettem, mert ott ugye a saját utamat jártam, Svédországban szintén jól jön, mert Lucern-ig nem az Eurovelo kerékpárúton megyek. De itt is nagyon rendben vannak a kerékpáruta, szinte minden főbb útvonal mellett megy külön kerékpárút, ha nem mellette, akkor meg fel van festeve az útra a kerékpáros sáv. AZ autósok is elnézőek, eddigi utam során talán csak 3x dudáltak rám – egyszer rossz helyen mentem, azt tudom, de a többi lehet csak elismerésből :)

Svájc északi része „viszonylag lapos”. Ez a „lapos” az csak Alpokhoz képest lapos, tehát elég dombos. Végig erős szembeszelem volt, viszont az új környezet, a látvány feledtette velem ezt. Mindenesetre azért siettem, mert nem tudtam mikorra érek be Zürich-be, ezért az útbaeső két városban nem sokat időztem.

Zürich határába érkezve ismét rábíztam magam a kerékpárutakra, s mikor már úgy éreztem, eléggé a központban vagyok, beütöttem a GPS-be vendéglátóm koordinátáit. Úgy voltunk megbeszélve, hogy elmegyek az egyetemre a lakása kulcsáért, mert ő csak késő este jön haza. Az egyetemen megbeszéltük a pontos információkat a bejutáshoz, majd elindultam. Ekkor gondolt egyet a telefonom, és újraindult. A GPS viszont nem talált jelet. Mindegy – mondom – elindulok, majdcsak felélled. Elindultam a feltételezett útirányba, de ő nem akart velem tartani. Újraindítottam. Semmi. Vártam egy kicsit egy helyben, hogy könnyebb legyen a szerencsétlennek. Végülis sikerült neki összeszednie magát, de ezzel még nem volt vége a szerencsétlenkedésének. Mindenféle lépcsőkön akart engem elvezetni a megfelelő címre. Végülis aztán nagy nehézségek árán sikerült megtalálni a pontos címet, sikerült is bejutnom (igaz, először egy emelettel lejjebb próbálkoztam – lám, nem csak a telefonom szerencsétlen).

A lakás az eddigi legmenőbb lakás, ahol voltam! Egy század eleji lakótömböt képzeljünk el, amiben valamikor emeletenként egy nagy lakás volt. Most ezeket a lakásokat „feldarabolták” és ez a mostani, ez EGY szoba. Van benne zuhanyzó, konyha, ebédlő, nappali, hálószoba – kb 15 m2 –en. De két ablaka van! És a berendezés már inkább a 80-as évek közepén „modern” korszakot idézi. Igazi pici legénylakás.

Este megjött Balázs is – futni volt egy ismerősével –majd futás után az ismerősével együtt kimentünk a folyópartra sétálni – iszogatni – eszmét cserélni. Jól esett hogy végre értelmes nyelven tudjunk komoly dolgokról beszélgetni :) Éjfélkor takarodót fújtunk.

Számokban: 86,61 km – 6,03  óra a nyeregben – 14,30 km/h átlag – 45,36 max

 

25. nap; 2011. 06. 07. Kedd

Zürich

A reggel blogírással kezdődött, majd palacsintasütésbe kezdtem - miközben néztem a Tour-t. Ebéd után elmentem az egyetemre hogy feltölthessem a blogbejegyzéseket, majd nyakamba vettem a várost:

Zürich Svájc legnagyobb városa. Zürichi tó északi partján fekszik, ahol a Limmat folyó kilép a tóból, kettészelve a várost. Azonban a folyón rengeteg alacsony híd ível át. Nyugati oldalán a Hauptbahnhofstrasse és a Szt. Péter templom (melynek 8,7 méteres számlapja a legnagyobb a kontinensen) a legismertebbek talán, keleti oldalán pedig a Grossmünster (nagykatedrális) az igazán egyedi, festett, modern üvegablakaival. Innen indult ki tulajdonképpen a reformáció, ezért a belseje szinte üres, mégis lenyűgöző látvány.

 

Valami titokzatos vonzerő van ebben a városban, ami ittmaradásra szóllít – vagy az itteni emberek nyugodtsága (fogják magukat, kiülnek a partra napozni, vagy úsznak egyet), vagy a kis macskaköves utcák, ahol minden egyes ház egy külön történet.

Este hétre már megéheztem, így visszatértem a lakásra. Alkottam egy pesztós nokedlit, majd megszerkesztettem a videókat. Így már tényleg azt mondhatom, viszonylag utolértem magam (persze még lenne mit szépítgetni, na de várnak rám az élmények!)

Folyt köv...

 

26. nap; 2011. 06. 08. Szerda
Zürich – Luzern előtt 10 km-el

Mivel este még dolgoztam pár bejegyzésen, délelőtt beugrottam az egyetemre, hogy feltöltsem azokat is, így egy picit talán utolérve magamat a honlapon is. Minden szerdán ingyenes a belépés a KUNSTHAUS-ba, így ismételten „kulturalizálódtam” egy kicsit – Van Gogh, Rembrandt, Picasso... a legjobban a fiókmúzeum tetszett – fiókok voltak felosztva több kicsi rekeszre, amiben különböző ici-pici műalkotások voltak.

Ebédre „otthon” várt a jó kis indiai kaja, tusoltam egy utolsót, összepakoltam, és sikerült is délután elindulnom. GPS segítségével sikeresen kikeveredtem Zürichből, majd találtam is egy remek kerékpárutat. Egy nemzeti parkon keresztül vezetett, gyönyörű vadregényes utakon. Végig felfelé haladtam, de nagyon elenyésző volt az emelkedés. Mellettem egy patak zúgott folyamatosan, mert tele volt vízlépcsőkkel. Bár az időjárás elég borongós volt, és Zürich-ben is szivesen eltöltöttem még volna pár napot, de haladni kellett tovább az ismeretlenbe – merthogy nem tudtam, mikor-hol lesz legközelebb biztos szállásom. Piacenza-ban (Milano-tól 80 km) elméletileg lesz, de hát az még legalább egy hét.

 

Délutánra a borongós időből eső lett. A döngölt úton ez azt eredményezte, hogy rettenetesen koszosak lettünk (mármint a „lovam” és én). Egyszer csak megpillantottam egy aluljárót (a kerékpár út nagyjából az autópályával párhuzamosan haladt, olykor megközelítve azt). Bevállaljam?! Üsse kavics, elég elhagyatottnak tűnt. Sőt, nem isaluljáró volt, hanem csak egy kis hidacska. De szerencsére víz nélkül. Csupán egy pótkocsi pihent benne – huhú mekkora ágyam lesz! Fogtam egy ágat, szépen leöpörtem vele, megterítettem – főztem, megágyaztam – aludtam... volna. Már pont álomra szenderültem, amikor hangokat hallok – egy lány jött a kutyájával. Kicsit zavart voltam, mivel már tényleg félálomban voltam, köszöntünk. Láttam ám, hogy a szája sarkában kinevet :) Viszont úgy felriadtam, hogy kiment az álom a szememből. Késő éjszaka volt, amikor el tudtam végül aludni.

Számokban: 52 km – 3,17  óra a nyeregben – 15,77 km/h átlag – 50,97 max

 

27. nap; 2011. 06. 09. Csütörtök

 

Luzern – Ersfeld (Urnersee alatt)

Eme híres nap, amikor is megpróbáltatások sora ért folyamatosan:

Reggelre ugyan elállt az eső, de az út elég sáros maradt. Mindamellett talán ismerős az a folytogató párás meleg, ami ilyenkor van. Hát ilyen időben kezdtem el lassacskán az aznapi mászást. 800 m-re kell feljutnom (többször is). A táj egyébként lenyűgözö, mindenütt hegyek, köztük tavak sokasága. A kijelölt kerékpárúton haladok, ami egyszer csak arra akar kényszeríteni, hogy kompozzak át a túloldalra. „Fizessek azért, hogy tekerjek plusz 50 km-t? Hogyne – persze! Térkép elő, GPS-en leellenőrizni: GPS szerint arra nincs út, de a térkép szerint van – biztos valami földút csupán, na de hát az jó nekem, nemde?! A parton megebédelek, sikerül netet is találnom, ahol olvasom Zoli kommentjét, miszerint nem mindig a rövidebb út a legrövidebb. Igen, tudom, de most rövidíteni „kényszerülök”. Gyerünk hát!

Ismét mászás következik, ráadásul elég meredek. Felérve megcsodálom a tájat, aztán kezdődhet az ereszkedés. Nem lesz itt semmi baj... ...azazhogy... ...egyszer csak tényleg véget ér az út. Na de folytatódik a gyelogút. Kicsit kavicsos, kicsit meredek, de hát kibírjuk.

Aztán egyszer csak: LÉPCSŐK. Biztos csak ezen a darabon, menjünk tovább – másmerre úgy sem tudok menni, visszafordulni meg nem akarok. Pár lépcsőfokon mindenestül viszem a bringát, de aztán egyre meredekebb lesz a terep, egyre keményebb. Megállok. Na most mi legyen?!

Folytatom! Próbáljuk meg a lépcsők mellett: na de ha beindul az 50 kg, nehéz megfogni. Ki is szalad a lő a kezeim alól, és csimm-bumm-dirr-durr, már fekszik is a földön. Áááá.. majdnem mondtam valamit! Lepakolok, cuccokat külön kézbe leviszem pár métert, majd vissza a bringáért. Ezt megismétlem párszázszor, kb. másfél órán keresztül. Elkezd esni – a lépcsők csúszósak, a terhem nehéz. Fáradok. De menni kell – már látom a végét (dehogy látom!)... Azt hiszem egy kicsit ideges vagyok. Miért csinálom ezt magammal?! Remélem tóléli a felszerelésem – és a bringám is – na meg én is.

Kemény csata ez mind a tereppel, mind a cuccokkal, mind az időjárással... és önmagammal is! De nem olyan fából faragtak asszem, akit egy ilyen kis „móka” megtörne... bár kissé idegesen teszem meg az utolsó métereket, de MEGCSINÁLTAM! És azt kell hogy mondjam, megérte, mert egy nagyon frankó úton ereszkedtem tovább. 400 m körül másztam lefelé azért, hogy átszáguldhassak egy majd egy kilóméter hosszú alagúton.

És kb. ennyi volt a jóból, ami ma jutott nekem, mert újra megjött az eső. Azaz még csak a jelei, de már annyira talán kiismertem a svájci időjárást, hogy nem reménykedtem a kegyelemben. Keressünk hát egy újjabb hidat. Szerencsére visszatértem az autópályához, úgyhogy reménykedhettem, hogy találok egyet. De előtte még elbizonytalanodtam a kerékpárút folytatását illetően. Annak ellenére, hogy Svájcban nagyon jól ki vannak táblázva a kerékpárutak. Egy-két fölösleges kör után végülis jó felé indultam el először.

Végülis találtam egy „fél”-aluljárót. Oda szépen befészkeltem magam. Na és ekkor jött az a bizonyos pofon, ami már nem kellett volna aznapra. Nem kell megijedni, nem történt semmi félelmetes, „csupán” mikor kibontottam a „konyhám” ajtaját szembesültem a szörnyűséggel: az égési sérülésekre hozott hab a flakonjából a táskámba került, de az utolsó cseppig. Minden, de minden olyan lett! Mosogathattam, törölgethettem... megirtam az sms-t a twitterre, vettem egy naaagy levegőt, és lenyugodtam. Minek idegeskedjek feleslegesen? „Ember! A legjobb sorod van mostanság, ne merj kiakadni egy ilyen kis semmiségen! Szóval elő a jókedvvel! Nevess az égre, nevesd ki magadat és légy vidám!”

Számokban: 100,45 km – 7,14  óra a nyeregben – 13,89 km/h átlag – 59,34 max

 

28. nap; 2011. 06. 10. Péntek

 

Ersfeld – Quinto után valahol

Reggel egész 9ig szunyókálok. Részben mert megengedem magamnak, mivelhogy aznap tudom, már komoly mászások lesznek, részben meg azért, merthogy... elaludtam. Nyugodtan megreggeliztem, majd nekivágtam. Az időjárás szerencsére mellém állt, bízom benne, hogy a hegy szelleme is megengedi, hogy megismerkedjek vele. Bár szerintem ma még nem jutok fel olyan magasra.

Pár km után egy tábla fogad, miszerint a következő kilómétereken 860 m-t fogok mászni. Na essünk neki! Jó kedvvel, elszántan és izgatottan vágok neki a hágónak. A táj egyre szebb, két hegyvonulat közt haladok lassan felfelé. Nyugodt tempóban tekerek, nem akarom magam kifárasztani. Mikor felértem arra a bizonyos cca. 1500 méterre tszf. egy újabb tábla fogad: a következő kilómétereken újabb 600 métert teszek meg felfelé...

A második kanyar után előmtárult egy csodálatos, ámde komoly kihívásnak ígérkező világ. Megláttam az előttem lévő havas csúcsokat, amint hosszú kanyargós út vezet feléjük. Lassan haladtam, szinte csak kóstolgattam a kilómétereket, közben nézelődtem és ámuldoztam. Bár nem tűnt olyan meredeknek az út, mégis meg kellett küzdenem az előrehaladással. A csúcs felé közeledve már jócskán elfáradtam. Nem gondoltam volna, hogy ma 2000 m fölé jutok. Azt viszont gondoltam, hogy lesz még pár ilyenben részem... na mármost: a csúcson „sztárfotó”, „hóbuckának támasztott kerékpár-fotó”, tájfotó... ezalatt kicsit megszáradtam, majd beöltöztem a lefeléhez. 400 m-re fogok ereszkedni, s mindezt pár km alatt! Remek lesz!!!

Az első kanyarban ezsembe jut – hát ezt fel kell venni! Nagy nehezen felerősítettem a kamerát a kormánytáskára (milyen jól jött volna most az a fejkamera). Sajnos az úttest panelekből állt, így nem igazán mertem gyorsabban menni 50-nél (így is fél kézzel tartanom kellett a kamerát). 5 perc után aztán fogtam magam, elraktam a kamerát és élveztem a lejtőzést. A kanyarokban ezel a megpakolt kerékpárral az érzés leírhatatlan – valami ilyet érezhetnek a motorosok ezeken a szerpentineken lefelé. Valószínűleg a fülig ért a szám (hacsak nem nevettem körbe a fejemet)... egyszerűen FANTASZTIKUS élmény lefelé száguldozni eme csodálatos tájon. Még-még-még akarok!!! Nem lehet ezeket a dolgokat megfelelően szavakba önteni kérem, ki kell próbálni, érezni, látni, átélni...

Na de pár szót még had ejtsek a mászásról: tudtam hogy a környék – azaz szinte egész svájc – tele van iható vizű kutakkal, így csupán egy liter vizet vittem magammal. Megpróbáltam az ételekből is a minimálisat vinni, mert ugye ilynekor tényleg grammániássá válik az ember. Ennek eredménye az lett, hogy kicsit éhesen tekertem felfelé – ez azéert is volt, merthogy spóroltam. Vagyis inkább mindig tűztem ki magam elé kisebb célokat, hogy majd ezután a kanyar után, vagy az után a vízesés után majd megállok, vagy harapok valamit, de aztán mindig tovább és tovább hajtottam magam. Kemény csata volt ez, de nem tudtam mi vár rám, mire hogy fog reagálni a szervezetem. Előkerült a meleg kesztyű is. Fönt, 2000 m-en 9 fok körül volt a hőmérséklet, kicsit szelesebb is volt talán az idő. Jól fel is öltöztem a száguldozáshoz, de aztán a második kanyar után rájöttem, hogy teljesen felesleges volt, mivel gurultam lefelé a nyárba. Ráadásul az addigi német svájc helyett megérkeztem az olasz svájcba – és ez látszott az épületeken is (furán is mutatnak a pálmafák hófödte hegyekkel a hátuk mögött). Egy faluban sikerült is vizet tankolnom, sőt később még bevásárolnom is, úgyhogy teljes lelki nyugalommal keztdem neki  a szálláskeresésnek. Mint Németországban a magaslesekre, úgy Svájcban a hidak alatti részre kaptam rá, így ismételten egy jó kis helyen találtam szállást.

Számokban: 79,67 km – 6,24  óra a nyeregben – 12,43 km/h átlag – 62,87 max

2106 m tszf. magasság

 

29. nap; 2011. 06. 11. Szombat

Quinto – Como után valahol

Délelőtt gurulással kezdtem a napot – 30 km-t minimum gurultam lefelé. Úgy terveztem, hogy ma elérem Olaszországot. Viszont ahhoz egy kicsit bele kell húznom. Hétvége lévén nem sok boltban reménykedhetek, viszont kenyérre lenne szükségem. Délre szerencsére sikerül iható vizet tankolnom, s megfőztem az ebédem.

Szép tájakon járok – bár furcsán mutat a pálma a havas hegyek között – de az épületekről is látszik: „italiano”. Kőházak, melyeknek tetejét az a tipikus hullámcserép díszíti. Délután lévén (ráadásul hétvége) mindenki sziesztázik, sehol egy lélek. Szinte kihalt tájakon járok. A kerékpárutat szerencsére tudom követni, így késő délután már biztos vagyok benne: estére Como városában lépem át az országhatárt. Este hat ellenére sikerült egy bevásárlóküzpontot találnom (annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem – mivel nagyon sok ember mozgolódik arrafelé, és nem érzem biztonságban a felszerelésem) – gondoltam Olaszországban már tutira nem lesz nyutva semmi, s szükségem van kenyérre. Az első helyen nem fogadta el a kártyámat a gép – upsz! De szerencsére pár méterre utánna vol egy másik, így sikeresen teljesítettem ezt a tervet is.

Átgurultam Como városába – ezzel el is vesztettem a kerékpárutat. Prúbáltam térképet venni: semmi... így kerültem az autópályára. Láttam én a táblát, de a GPS szerint nem arra kell mennem (és kerékpár módban van, csak nem annyira béna, hogy arra vigyen – na de vissza már nem lehet fordulni... a GPS meg van annyira béna... Kicsit leizzadtam! De megúsztam. Így elmondhatom magamról, hogy már tényleg tekertem autópályán. Viszont Olaszország nagyon sűrűn lakott, de tényleg mindenhol vannak, így nehezen sikerül megfelelő sátorhelyt találnom. Végezetül pár kör után sikerül kiszemelnem egy jó kis „eldugott” helyet.

Számokban: 142,78 km – 9,00  óra a nyeregben – 15,82 km/h átlag – 61,06 max


30. nap; 2011. 06. 12. Vasárnap

 

Como – Milano

Vasárnap délelőtt kb 9-től délig szinte egyfolytában harangoztak. Nekem viszont térkép nélkül kell eltalálnom Milánóba. Szerencsére a (béna) GPS elvezetett – persze most is erőltette az autópályát, de aztán sikerült vele megértetnem, mit akarok.

Nagy forgalommal küzködve aztán sikeresen beértem a központba. Nos hát az Olasz utak... azt hiszem nem fogom annyira szidni a magyar utakat, merthogy ezekre minimum egy DH gép kell (Downhill – egy össztelós csodagép, amelyekkel szinte gyalog is járhatatlan utakon veretnek lefelé). Komoly próba lesz ez az én túragépemnek!

Mivel Milano-ban nem sikerült szállást szereznem, csupán egy rövidke délutánt tudok itt eltölteni: megnézni a nevezetességeket, aztán estére kijutni valahogy a város peremére. Milano ugyebár egy a divat egyik fellegvára, és ez meglátszik az utcákon. Rengeteg kirakatbábu van az utcán – és mozognak! Annak ellenére, hogy fél arcukat eltakarják a napszemüveggel, „látványosak”. Bár azért otthonra nem kellene, mégha keveset eszik is (kivéve a cipőből..). Na de elnézést ezért a kis intermezzőért, egy kicsit elkalandoztam. Szóval Milano: A Dóm és az előtte lévő tér hatalmas, mégis tele van túristákkal (persze, hiszen vasárnap van!). De az utcákon is, meg mindenütt. Rengeteg a Trattoria, Ristorante, kávézó, fagyizó stb.

Estére egy nyugodt helyet találtam magamnak, főztem, mosakodtam, feltöltődtem a város kimerítő nyüzsgése után. Ugyanekkor meglett a kétezredik kilóméterem is, de a zaklatott mindennapok miatt egy kicsit visszafogottabb örömtáncot produkáltam. Ezért a harmadik ezresre egy meglepetéssel készülök...

Számokban: 66 km – 4h55’  a nyeregben – 13,42 km/h átlag – 39,29 max



(1 szavazat)Értékeld ezt a blogbejegyzést!



2011. 07. 19. 12:20

Címkék:



Hozzászólások...
Neved:

E-mail címed:

Hozzászólás címe:

Hozzászólásod:

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom, akár egy kattintással. Adatkezelési tájékoztató

 

 

Túrabolt eladó
Túrabolt logo
Figyelünk
Rád

Hívj és segítek!

Ádám vagyok és minden kérdésedre válaszolok. Hívj és tedd fel nekem a kérdéseidet a

+3630-929-0596

telefonszámon, hétköznap 11.00 - 19.00-ig.

English speaking operator call: +361-789-57-36


Házhoz visszük!

Gyorsan és alacsony áron, vagy akár ingyen is kiszállítjuk a nálunk vásárolt túrafelszereléseket az ország bármelyik pontjára...

Házhozszállítás


Erzsébet-utalvány

Kattints és nézd meg, hogy a túraboltban milyen Erzsébet-utalvány típusokat fogadunk el...

Erzsébet-utalvány


Válassz kedvezményt!

5-10%-os kupont adunk 50.000 és 100.000 Ft feletti rendelésnél, amelyet a következő vásárlásod alkalmával használhatsz fel...

Túrabolt kedvezmény kupon

Ajándékot adunk, ha legalább két terméket vásárolsz nálunk, minél nagyobb értékű a rendelésed, annál pazarabb ajándékok közül válogathatsz...

Ajándék, ha legalább 2 terméket vásárolsz

-50% alatt is találsz nálunk túrafelszereléseket és túraruhákat, érdemes megnézned mi az, amit most nem szabad nálunk hagynod...

Akciós termékek

Viszonteladói kedvezmények várnak Rád, ha Five Ten,  Kohla, Alpine Pro, vagy Zamberlan termékeket szeretnél árusítani...

Viszonteladói kedvezmények


Kiváló Garancia!

Amellett, hogy Ádám segítségét minden esetben kikérheted a megfelelő túrafelszerelés, vagy túraruha kiválasztásához, ha mégsem lenne megfelelő az általad választott termék, akkor webáruházas vásárlás esetén azt 14-napig visszaküldheted és mi becseréljük, vagy visszafizetjük annak árát.

Garancia


Lájk ajándék...

Csapj le minden héten a facebook-on közzétett, fillérekért elvesztegetett túrafelszereléseinkre és túra kiegészítőinkre.
Lájkolj most!

2019. MÁJ.
TAVASZI VÁSÁRAkció                 Akciós pehelydzsekik, túracipők, túranadrágok

Üzenőfal


Túrabolt ElejéreTúrabolt VisszaTúrabolt KövetkezőTúrabolt Végére

Tisztelt Attila, köszönöm szépen válaszát, üdv. Takács Zsuzsa
Trexpert túrabolt 15:22: Kedves Zsuzsa! Walkstool Basic 60 cm (057260) - A szék magassága a földtől: 60 cm; az ülőfelülete cca egy 32,5 cm-es egyenlő oldalú háromszög; és 175 kg-ot bír. Üdvözlettel, Baráth Attila

kempingszék Walkstool Basic - 60 cm-es
Tisztelt Cím, szeretném szives információját kérni:
-A szék magassága, ha jól értem, a földtől : 60 cm?
-Milyen méretű az ülőfelülete cca?
-Jól látom, hogy 175 kg bír?
Előre is köszönöm válaszukat, tisztelettel Takács Zsuzsa
Kedves Zsombor! Nem szoktuk külön a talpat kezelni, de az erős szennyeződéstől (pl. olaj) érdemes megszabadítani (szappanos langyos vízzel). A középtalpat (csillapító réteg) egyes szerves anyagok is bonthatják. Ha sok időre teszed el a bakancsot, esetleg a tiszta talpat egy szilikonos spay-vel érdemes átfújni. Az élettartam olyan sok mindentől függ, hogy nehéz lenne meghatározni. Normál túrafelhasználás mellett 1500 km-t egy prémium kategóriás bakancsnak bírnia kell. Üdv, Attila
Kedves Trexpert! Szeretném megkérdezni, hogy a vibram talpú bakancsokat hogyan kell ápolni (mármint magát a talp részét), hogy minél hosszabb élettartamúak legyenek? Illetve az is érdekelne, hogy ezeknek a "vibram talpaknak" az élettartamuk normál esetben hány év? Vagy kb. mennyi megtett km? Vagy nem tudom miben mérik... Köszönettel:Zsombor
Jelenleg az Alpina Maya és Viper Low, ami készleten van és szélesebb, hamarosan pedig érkezik a Jack Wolfskin Vojo Hike, de póba nélkül nem lehet biztosat mondani. Üdvözlettel, Attila
Kedves ATTILA! Szeretnék segítséget kérni túracipőt szeretnék vásárolni 36 vagy 36.5méretben széles lábfejre rövid szárral könnyebb túrákra...melyik való szélesebb lábra?
Kedves Attila! Köszönöm a gyors választ. Üdv: Rózsa
Szia Rózsa! Az impregnálás mindig felületi, amit a fizikai behatások (dörzsökés, pl. a sártól, aljnövényzettől. vizes hótól) egyszerűen letép a bakancsról. Ha vizes a bakancs külseje, nem tud szellőzni, ettől lett belül is nedves a zokni és a talpbetét. Szerintem érdemes waxolni, még akkor is, ha megváltozik a bőr külleme. A Holmenkol Natural Active Wax-szal át lehet kennni a vászon részeket is, azzal sokkal jobb eredményt érnél el, mint az impregnáló spray-vel. Üdv, Attila
Sziasztok! Nemrég vásároltam egy Hanwag Banks II Lady GTX női bakancsot, s ahogy a korábbi bakancsokkal tettem, lefújtam többször is impregnáló sprayvel használat előtt. Később többször is patakban, sárban gyalogoltam, a nubukbőr része nagyon megszívta magát vízzel, belül pedig nedves volt a talpbetét és a zoknim is. Mi lehet a gond? Üdv, Rózsa
Túrabolt ElejéreTúrabolt VisszaTúrabolt KövetkezőTúrabolt Végére


Hírlevél


Hírek, akciók, újdonságok
Aktuális ajánlatok, tippek, tanácsok.

... extra akciók hírlevélolvasóinknak ...

Mindez és sok más téma is olvasható a hírlevelekben...


Hozzászólások


13:58: Kedves Zsolt! Ezen az áron tudjuk csak beszerezni, A jövő héten érkezne meg. Üdvözlettel, Baráth ...
Zajo Lofoten 2 kétszemélyes expedíciós sátor
19:23: Üdvözöllek! Szeretném kérdezni,hogy erre a sátorra van e most valami kedvező alció? Köszönöm! ...
Zajo Lofoten 2 kétszemélyes expedíciós sátor
18:37: Szia Tibor! 41 és 41,5 maradt belőle (nőiből 37,5 és 39). Üdv, ...
Five Ten Guide Tennie navy orange beszállócipő
12:32: Sziasztok Jelenleg milyen méretben elérhető nálatok a Five Ten Guide Tennie cipő? köszi és ...
Five Ten Guide Tennie navy orange beszállócipő
17:18: Szia Zsolt! Köszönjük, hogy megosztottad a tapasztalataidat, örülünk, hogy bevált. Üdv, Attila
Grand Canyon Fairbanks 190 olive hálózsák
14:04: Ezen a hétvégén egy 2 napos túrán avattam be ,és nagyon pozitívak a tapasztalataim. Egy Zajo Norsk ...
Grand Canyon Fairbanks 190 olive hálózsák

 

Á.sz.f.
Adatkezelési tájékoztató

Bakancs, hálózsák, sátor, hátizsák és a túrázás egyéb kellékei egy helyen...

TÚRABOLT és WEBSHOP

Trexpert Túrabolt Budapesten:
XI. ker. Bartók Béla út 62-64. sz.

 

Trexpert Túrabolt

Webáruház készítés

Webáruház készítés:

 Webáruház készítés

  |  Marketing

  |  Téma: Negyedik hét - Túrabolt